Pergel Zsolt- Az alázat gyönyöre

E könyv témája nem „szürke", és „árnyalatai" sincsenek, ám a szexualitás valamilyen szinten mindenkiben ott lévő, sötét darabkáját tárja az olvasó elé. Hétköznapi életünkben többnyire a társadalom által elvártat tesszük, ügyelünk arra, hogy ne lógjunk ki a sorból. De mi van akkor, ha vesszük a bátorságot és változtatunk, felrúgjuk a szabályokat, és fejest ugrunk a féktelen, vad erotikába? Mi történik akkor, ha a kezdetben izgalmas kaland irányítása kicsúszik a kezünkből, és tehetetlenül sodródunk valaki más akarata szerint? Ha mindent megszabnak, ha mindent megtesznek velünk, amit csak akarnak, és mi van akkor, ha mindez jó nekünk? Fáj, szétmorzsol, szenvedést hoz, kifacsar. Akarjuk, de ugyanakkor ki is maradnánk belőle, mert közben elbizonytalanodunk, és nem tudjuk, hogy valóban ez-e a legtitkosabb vágyunk. Álarc nélkül felvállalni önmagunkat? Kinek lenne hozzá elég bátorsága? A történet főszereplőjének, Kendrának van. Nem várt tapasztalatokat szerez, ám rájön, nem ezt keresi. Többet akar, vadabbat, célirányosabbat. Kijelölnek mellé egy dominuszt, egy mestert, aki válogatott eszközökkel elkezdi szétrombolni Kendra személyiségét, hogy a romokból létrehozzon egy újat. Test és lélek egyszerre szenved, de ezt áthatja a zabolátlan szexualitás. Egy váratlan fordulat következtében mindez a nő családjának jelenlétében történik. A dominusz megállíthatatlanul tör előre, és kínok tárházát szabadítja rá tanítványára. Az önkéntesség megszűnik, de nincs szabadulás, csak ha átmegy a vizsgán, és új ember lesz belőle. Vajon sikerül neki?


Imdátam!!! 
Egy klisétől eltekintve, ami Johs és John kapcsolatát illeti, mert aki a „ponyvákat” is olvassa, az már a könyv elejétől sejthette a dolgot, de ha ettől a csalódástól eltekintek, akkor bizony egy fantasztikus könyvről beszélhetünk. 
A történet fenomenális és nagyon realisztikus, elképzelhető, hogy tényleg megtörténhet. Egy szerkesztő azért jól jött volna a könyvnek, de élvezhető volt igy is. 
Feltárja a BDSM világ árny oldalait ( Russel), de az élvezetet is megmutatja. Kendra az a tipikus fiatal nő, aki ki meri mondtani ebben a világban, hogy változtatni kell és remélem benne sok „orgazmushiányos” nő felismerni véli önmagát és mer lépni, persze csak ha érdekli ez a világ! Igen tudom, gyereke van, meg férje, de hölgyeim ez nem egyenlő önmagunk halálával! Ha lépni kell, akkor lépni kell, különben hasra esel! Diana képviselte, azt az átlag embert, akinek akárhogy is magyarázod, nem tudod megértetni vele mi is jó ebben a világban. Kronba pedig szó szerint beleszerettem, bár a végen egy mondata igazán elszomoritott, de nem akarom lelőni a „poént” az elött aki még nem olvasta a könyvet. A könyv harmadától már az is tudtam, hogy ki kinek a kije, de az iró olyan élvezetessé tette a történetet…is, hogy bizony, képtelen voltam lerakni a könyvet, illetve az olvasómat. 
Most pedig a szerzőről egy kicsit. Tetszik, hogy végre egy magyar ember is olyan szinvonalú történettel állt elő, amit számomra, csak és kizárólag az amerikai nők tudtak eddig elérni! Az pedig, hogy egy férfi emberről beszélünk, csak emeli a fényét! Be kell valljam, hogy ez az első magyar BDSM illetve szexuális könyv, amiért pénzt is adtam és bizony nem bántam meg! A szerző felkészült és nem egy tündérmesét irt! Látszik a művön, hogy legalább vette a fárdtságot és elolvasott néhány igazán jó és kemény BDSM könyvet, ha nem is próbálta ki, magát ezt a világot, mint például egyik kedvenc BDSM könyv irom Tiffany Reisz. Már-már meg is fordult a felemben, hogy némi gúnnyal és ironiával irta a könyvet Pergel Zsolt. Elképzeltem, ahogy ül az iróasztalánál és azt mondja magának, 2,3,4, ilyen könyv elolvasás után, hogy -Hát ilyet én is tudok, csak kell egy izgalmas történet és azok a bizonyos „amerikai BDSM klisék”. 
Ugyanis a könyv teljes mértékben arra épült, végre valaki mert „amerikai” eszközökhöz nyúlni, bevállata azzal a kockácattal is hogy pont ezért fogják itthon lehúzni a könyvet! A karakterek neveit illetően, nagyon tetszett, hogy kimondható, de nem magyar neveket használ, valamiért nem szeretjük azokat a könyveket, talán mert nem akarjuk, hogy ennyire közelinek érezzük ezt a világot. Ki szeret a szomszédra, a sarki fűszeresre vagy éppen a kollegályára gondolni, miközben egy szaftos jelenetet olvas? Hát senki! És az pedig, hogy nem hozott be semmiféle helyszint, mármint név szerint azt megintcsak, köszönöm neki, mert igy oda képzelem ahová én akarom, akár Magyarországra, akár külföldre, bár szerintem ez abból a megfontolásból lett igy, mert egy képzelet világot jobban le lehet irni, mint egy helyet ahol sosem jártunk, de nekem pont igy jött be! 
Összességében Imádtam ezt a könyvet és alig várom a folytatást!!! Remélem ezen a vonalon marad az iró és nem vált stilust a máodik könyvben!